__________________________________________________________________________________

Ugyanis, daganat nem jöhet létre olyan környezetben, ahol a sav-lúg egyensúly fennáll, és bőségesen van oxigén. A tüdőből a szívbe folyó vér az egész szervezet oxigénben leggazdagabb és legmagasabb pH-értékű része. Miközben a vér átmegy a tüdőn, a savas toxinok kicsapódnak belőle, és marad a sok-sok oxigén és a magas pH-érték. A rákos sejteknek mindig szélsőséges a pH-értékük, és oxigénhiány áll fenn bennük, míg az egészséges sejtekben enyhén lúgos a kémhatás és magas az oxigéntartalom.

 

Napjaink átlagemberének életformája óhatatlanul savas irányba tolja a szervezet kémhatását, elsősorban az egészségtelen táplálkozásnak, az élvezeti cikkek nyakló nélküli fogyasztásának, a mozgásszegény életmódnak és a kevés friss levegőnek köszönhetően. A vér normális pH-értéke 7,35 és 7,45 között mozog. Ebből a keskeny tartományból nagyon könnyen elmozdulhat savas – alacsonyabb – vagy lúgos – magasabb – tartományba. Leggyakrabban az elsavasodás veszélyeiről szokás beszélni. Nem véletlenül.

 

Ha a sejten kívüli folyadékok, elsősorban a vér savassá válik, vezető tünetté válik az állandó fáradtság, illetve könnyebben elkapjuk a náthát és más betegségeket. Ha a savasság még jobban erősödik, különféle fájdalmakat, például erős fejfájást, mellkasi fájdalmat vagy gyomorfájást észlelünk. A szervezetnek semlegesítenie kell a bekerült savas elemeket, és ehhez lúgos, más szóval bázikus tartalékait kell felhasználnia – főleg kalciumot, magnéziumot, káliumot, cinket és nátriumot –, amiket a csontokból, a fogakból, a porcokból és az izmokból von ki.

 

Szervezetünk válaszreakcióként a felesleges savat a test valamely részébe halmozza fel, méghozzá olyan helyen, ami már amúgy is legyengült állapotban van. Az adott testrészen a vér nem képes tovább fenntartani a sav-bázis egyensúlyt, ezért a sejtek is elsavasodnak, és még kevesebb oxigénhez jutnak. Ha ez a tendencia folytatódik, az egész testrész túlnyomóan savassá válik, egyes sejtek elpusztulnak, és maguk is savvá válnak.

 

Ugyanakkor bizonyos sejtek képesek alkalmazkodni az ilyen megváltozott körülményekhez. Ahelyett, hogy elpusztulnának – ahogy a normális sejtekkel történik túl savas környezetben –, abnormális, mutáns sejtekké válnak, és így kibírják a terhelést. Ezeket az abnormális sejteket hívjuk rosszindulatú sejteknek. Ezek már nem reagálnak az agyból érkező impulzusokra, és eltérnek attól is, ami a DNS-emlékezetében kódként szerepel, ezért képesek végtelen és rendszertelen burjánzásra. Így keletkeznek a daganatos betegségek. 

 

Otto Warburg, kétszeres Nobel-díjas tudós kísérletei során 42 állatfajnál alakított ki rákos betegséget kizárólag azáltal, hogy lecsökkentette vérükben a pH-értéket, és megfosztotta a sejteket az oxigéntől. Észrevette, hogy már enyhe savtúlsúly is drasztikusan lecsökkenti az a vérben oxigénszintet. A túlzottan lúgos vérben is csökken az oxigén mennyisége, de a fokozottan savas környezet sokkal nagyobb problémát jelent.

 

Warburg kísérleteinek másik tanulsága az volt, hogy a ráksejtek – a legtöbb baktériumhoz hasonlóan – oxigénszegény környezetben szeretnek élni. Valahányszor lecsökkentette 35%-kal az oxigén szintjét egy egészséges sejtben, az elrákosodott. Kiderítette, hogy az oxigén mennyiségének növekedése megakadályozza a rákos sejtek burjánzását, és végső soron – akárcsak a lúgos környezet – el is pusztítja őket.

 

Az egészség sava-borsa…kattintson ide

 

Mindenkinek vannak rákos sejtjei!...kattintson ide

 

A kövérség - rák...kattintson ide